Zöldebb, és ha igen, miért zöldebb a szomszéd rétje?
2016. november 07. 15:13

Zöldebb, és ha igen, miért zöldebb a szomszéd rétje?

A Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja „Szomszédnéző” címmel 2016. október 18-19-én hatodik alkalommal rendezte meg a tapasztalati tanulás módszertanára épülő látóútját, mely ez alkalommal Baranya megye öt településére irányult.

Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala, Veszprém, Tolna, Bács-Kiskun, Nógrád megye után, és ebben az évben utolsó alkalommal, október 18-19-én Baranya megyébe tartottak a Művelődési Intézet mikrobuszai, hogy utasaikat a „tanuló delegáció”-t, a Dunától keletre eső megyékből Nagypallra, Pécsváradra, Kárászra, rövid kitérővel Bikalra és végül Alsómocsoládra elvigyék.

Az út célja, mint korábban is, hogy a résztvevők - polgármesterek, közművelődési szakemberek, a helyi civil élet képviselői, valamint a Művelődési Intézet megyei módszertani irodájának egy-egy munkatársa -, megismerjék, megtapasztalják, lássák, és magával vigyék jó ötletként a kínálkozó településfejlesztési és közösségépítési, helyi értékek feltárásának, láthatóvá és élővé tételének jó gyakorlatait. Továbbá, hogy azok megismerésén keresztül szerezzenek új ismereteket, tapasztalatokat, kapcsolatokat, hogy segítse a látottak, tapasztaltak alapján a későbbi, saját tevékenységbe illeszkedő adaptálást. Mindezt támogatja a kiszakított élethelyzet, az ismeretlen, a „mindig zöldebb” érzés általi kíváncsiság, a saját dolgainkra távolról történő rátekintés, valamint a kötött és kötetlen, szabadabb programok váltakozása, a résztvevő személyek nem formális keretek közötti hasznos kommunikációja.

Az út első helyszíne Nagypall volt, ahol az 1990 óta polgármester, Gratz Erika fogadta a delegációt és mutatta be a hagyományokkal és épített örökségekkel gazdag sváb település elmúlt néhány évének fejlesztési eredményeit. Beszélt arról, hogy új óvoda épült, megtörtént a konyha felújítása, elindult a megújuló energia programjuk, hogy a Start munkaprogram révén most 26 főt alkalmaznak, hogy egy családi házban az állattartási programjuk és a rongyszőnyeg szövőműhelyük 6 főnek ad munkát és megélhetést. Jövőtervek között a szociális fürdő, a térkőgyártás, a parasztházak arculati megtartása szerepel. Majd a közel 400 fős település gazdag kulturális és közösségi életéről szólt, hangsúlyozva, hogy számukra a közösségi együttlét, legyen oka és célja bármi is, a legfontosabb. Pogácsa Fesztiváljuk a Megyei Értéktárba bekerült és jó példa lehet az is, hogy nyaranta a Pince Galéria, melyet egy holland házaspár „üzemeltet” milyen szorosra fűzi a kapcsolatot őslakosok és a „betelepültek” között. Szólt a Márton napi felvonulásról és a karácsonyi ünnepségről, a szilveszteri futóbajnokságról, és a jövő évi naptárakról, melyet ilyenkor adnak át a falu lakóinak, a régi mesterségeket felelevenítő nyári kézműves táborokról, a fánksütő versenyekről. Végezetül a nehézségek is megemlítésre kerültek, hogy csökken a lakosság száma, és kevés gyermek születik, munkahely, és a biztonságosabb megélhetés hiányzik. Havonta 1000 Ft-ot tesznek félre minden iskoláskorú számára, hogy majd, amikor ballag, egy nagyobb összeggel segítsék a gyermeket és a családot, de az ingyenes építési telek gondolata is felmerült már, hogy az elöregedést, a fogyást megakadályozzák.

Pécsvárad, mint a legkisebb városaink egyike a maga 4026 fős lélekszámával ugyanúgy küzd a lakosságszám csökkenésével, a fiatalok helyben tartásának problémájával, mint számos település. Pécs és több nagyváros közelsége miatt munkanélküliséggel, mint problémával nem kell számolniuk, azt remélik.  Speciális helyzetüket éppen a nagyobb városok közé való beékelődésük okozza, mondta köszöntőjében Zádori János polgármester. Egy fejlesztési folyamat elején járnak, melynek célja kinyitni az ajtót a külvilág felé, a Vár üzemeltetését, - melyet nemrégen vett át az önkormányzat kezelésre -, rentábilissá tenni, megújítani a Pécsváradi Leányvásárt, és mint korábban volt, Pécsváradot az apró falvak központjává fejleszteni.  Valamilyen ipar idetelepítésével a fiatalok elvándorlását is megakadályozhatnák, és nem utolsó sorban a civil szervezetek közötti együttműködés „összegyúrása” segítése is szerepel a tervek között, mondta a polgármester a települést bemutató előadásában. Egy pécsváradi expo tervezetről is szól, melynek célja, megtudni, megismerni, hogy ki mit csinál, miben jó és miben lehetne a fejlesztési terv megvalósítás fontos építőköve.

Pécsvárad igen gazdag civil közösségeit tekintve, így a rövid ott tartózkodás ideje alatt a delegáció találkozott a Német Barátsági Egyesülettel, mely a nemzetiségi oktatás, kultúra ápolása, megtartása céljából jött létre. Az egyesület képviselője elmondta, hogy kéthavonta nagyobb városi rendezvényük van. Közöttük sváb bál, májusfa állítás, Szent György napi fúvós zenekari találkozó, de vágtak már disznót a felvidékiekkel és a szomszéd sváb településekkel közösen.

Pécsváradon 15 éves múltra tekint vissza a települési gyermek és ifjúsági önkormányzat „intézménye”mint mondta László Miklós a szervezet korábbi ifjúsági polgármestere bevezetőjében. Majd beszélt arról, hogy e demokratikus intézmény, egy francia modell hazai meghonosításaként a 90-es évek végén terjedt el hazánkban és a felnőtt önkormányzathoz hasonlóan működik. Szólt arról, hogy az ifjúsági polgármester állandó meghívottja a helyi képviselő-testületi üléseknek, melyeken tanácskozási joggal vehet részt. Végezetül bemutatta hagyományossá vált programjaikat, a Média tábort, Gyereknapi rendezvényeiket a Dombay-tónál, Önkéntes napi megmozdulásaikat és több újszerű programjukat, mint a Májusfa kitáncolás és az utcabál. 

 

A Nyugdíjasok Körzeti Egyesületét Kárpátiné Kovács Zita egyesületi elnök mutatta be. Bevezetőjében szólt a települések elöregedéséről, mely indokolttá tette, hogy 6 nyugdíjas klubot is indítsanak a térségben. Büszkén számolt be arról, hogy 1998-ban elsőként az országban teleház létrejöttéhez nyertek támogatást. A „Nyissuk egymásra a Zengő vidéken” példaértékű programjukkal egymás értékeinek jobb megismerését, közös programok szervezését tűzték ki célul. Beszélt arról is, hogy Önkéntes Pont létrehozására nyertek pályázatot, melyből egy kis irodát kialakíthattak, mely igen jól működik.

Zengővidéki Határon túli Magyarok Egyesülete tevékenységét Dr. Sípos Mónika és Peter Ilin mutatta be. A résztvevők megtudhatták, hogy az egyesület célja Pécsvárad testvér települési kapcsolatainak ápolása, bővítése; a határon túli magyarok által lakott régiók kultúráinak megismerése, határokon átnyúló kulturális és társadalmi együttműködések létrehozása. Szóltak a Határtalan Lakoma programjukról, mellyel hagyományt teremtettek és mellyel hamar elismerést szereztek.

Pécsvárad még számtalan meglepetést tartogatott e hosszúra nyúló, ámbár igen értékes késő délutánra. A „tanuló delegáció” rövid sétával eljutott a Pécsváradi Leányvásár helyszínére, megnézte az iskolamúzeumot, gyertyafény mellett a várat, mely soha sem volt igazán vár, hanem egy erődített hajdani szerzetesi monostor, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Már nagyon későre járt, amikor a 22 fős „Tanuló delegáció” egymásnak egy asztal mellett bemutatkozott és mely bemutatkozásra Nagypallból is megérkezett a delegációt fogadó polgármester asszony. Hamar kiderült, hogy sok település az önfenntartás irányába indult el, konyhájukra saját zöldségek és baromfik kerülnek, és hogy sokaknak munkát és új ismereteket és nem utolsó sorban közösségi élményt tudnak kínálni a közmunkaprogram révén. Sok településen a kulturális közmunkaprogram lendítette fel a település közösségi életet és újultak meg a közösségi terek szolgáltatásai.  Kardoskúton a pezsgő kulturális élet egyik emblematikus eleme a Puszta lakodalom, mely hagyományátörökítésen túl turisztikai attrakció is. Bátor településen „Idősek Falva” beruházásra készülnek, Pitvaros település büszkesége az intézményi gazdagság és a Napelem Park. Tar község polgármestere, aki a Művelődési Intézet által szervezett korábbi látóúton is részt vett, arról számolt be, hogy azon az úton kapott indíttatást, hogy az önfenntartás irányába el kell indulniuk, vissza kell az állattartást és a régi mesterségeket hozni, ki kell alakítaniuk az iskolakert programot és a közmunkaprogram keretében további foglalkoztatást betervezve a növénytermesztést is fel kell lendíteni. Magyarhomorogon szociális bolt nyitását tervezik, van már szociális szövetkezetük, varrodájuk, savanyítójuk. Szentistvánon a közösségépítés és a hagyományápolás, átörökítés a fejlesztési program központi eleme, Gáborjánban tésztaüzem, seprű-, szőnyeg-, kosárfonó üzem van, 36 fős a mezőgazdasági csoportjuk, elindult a kulturális élet a faluban, a jövőtervek között a romokban heverő művelődési ház megújítása szerepel. Szurdokpüspöki a Startmunkaprogram keretében a „libás település” rang visszaszerzését célozta meg, mely nem jelent mást, mint a libatenyésztés fellendítését.  Kétsopronyban a megépült gyümölcsaszaló és a kemence program mellé egy lekváriumot álmodott meg a helyi közösség.  E bemutatkozás nemcsak az egymás felé nyíló új kapcsolatok lehetőségét hordozta magában, hanem annak az érzésnek a megerősítését is szolgálta, hogy nem vagyunk egyedül, problémáinkban és céljaink, és a problémákra adott válaszok tekintetében sem.

A látóút második napja Kárász település jó gyakorlatainak megismerésével kezdődött. A település 350 fős, mely számtalan nagy rendezvénynek ad otthont. Így a Regionális Pálinkaversenynek, de nevükhöz kötődik a Borverseny, a Kulturális Örökség Nap, mint térségi rendezvény. Falusi disznótort tartanak és 2000-től Pajtaszínházuk is van egy sváb gazdasági épület padlásterében. Hogy egy „tanuló” mit profitálhat Kárász település jó gyakorlataiból ennek alátámasztásául e néhány sor:

„IKSZT, Teleház és Tourinform Iroda egy épületben – komplex és családias, már ahogy ez illik egy ilyen kis közösséghez. Nemkülönben a fogadtatás: A helyi értékek felvonultatásától kezdve a borkóstolásig színekben és ízekben gazdag képet kaphattunk a település működéséről, hagyományairól, sajátosságairól. Nem utolsósorban ötletekkel gazdagodhattunk, amit magunkkal viszünk. Hogyan lehet pajtából közösségi teret, istállóból múzeumot, pajtából színházat létrehozni?” (Szlávik Krisztina, a kétsopronyi „PONT MI” Közhasznú Egyesület elnöke)

De szólhatnánk a „Kárászi Hunczutságokról”, mely kiadvány, mint egy falukrónika, mint egy kalendárium mutatja be a település múltját a jelen számára kitűnő írásokkal, könnyedén, élvezetesen.

A település jövőterveiről szólva Lép Péter polgármester a kálvária felújítását, borház és falusi szálláshelyek, bognár múzeum kialakítását említette meg.

Még egy település, Alsómocsolád településfejlesztési, közösségépítési jó gyakorlatainak megismerése várt az utazó delegációra a nap második részében. Alsómocsolád az „egyszer volt, hol nem volt falu, ahol minden lehetséges” mutatta be Dicső László polgármester a 350 fős települését. Kiemelte, hogy csapatban dolgoznak, ahol együtt találnak ki mindent, és együtt is valósítják meg. Szólt az élménypedagógiai módszerre épülő erdei iskola programjukról, a virtuális természettudományok otthonáról, ahol repülőgép szimulátor és planetárium is van. Beszélt a fiatalok és a turizmus iránti elköteleződésükről, programokról, melyekkel a fiatalok elvándorlásának megakadályozását és a népességszám növelést szeretnék elérni. Bemutatta népességmegtartó rendeletüket és szólt a szeptemberre tervezett Alsómocsoládi Expóról, melynek célja, bemutatni „miért jó itt Mocsoládon élni?”, a letelepedni kívánók számára tervezett egész napos programról, mely első alkalommal érdeklődés hiányában ugyan elmaradt, de tervezik, hogy a Hegyháti járás településeivel úgynevezett térségi nap keretében újra próbálkoznak majd, hiszen az elöregedés, és lélekszámcsökkenés problémája minden települést érint a térségben és összességében az országban. Szólt a Jövő-Szövő műhelyükről, mely két éve dolgozik e folyamatos fogyás megakadályozásán, a Maguk kenyerén programjukról, a 8 településsel létrehozott Hét Patak Völgye Natúrparkról és számtalan más kezdeményezésük mellett a helyi pénzről, a Rigacról, jövőtervei között a meseházról.

Balogh Anikó a teleház és az Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér munkatársa beszélt a 20 éves születésnap előtt álló települési gyermek és ifjúsági önkormányzatról, a társadalmi tervezésről, mely 1992 óta természetes módon zajlik településükön, az Innovációs Centrum kialakításáról, mely, startup vállalkozásokat segítene. Még annyi mindenről szólhatott volna, hiszen Alsómocsolád a terület- és településfejlesztés terén számtalan, országosan is elismert, díjazott jó gyakorlattal rendelkezik, de az idő, és az a tény, hogy 380 km áll az „utazó-tanuló delegáció” előtt, hogy biztonságban hazaérjen, ezt az egyébként nagyon izgalmas, minden települést egyformán érintő beszélgetést félbe kellett, hogy szakítsa.

Mint minden tapasztalati tanulási programnak, így ennek is az utolsó eleme a résztvevői elégedettség mérése volt. A mennyire és miben volt a meglátogatott települések „rétje” zöldebb, vagy zöldebb volt-e valóban „felvetésre” a látottak, a hallottak és tapasztaltak alapján csak következtetni lehet az 5 fokozatú skálán 4,76-ot kapott hasznos, és 4, 4-es hasznosíthatóság válaszokból. 

Igazi értékmérője e programnak, ha a látottak és megtapasztaltak „zöldebb érzése” új cselekvéseket indít el azokon a településeken, ahonnan a tanuló delegáció tagjai érkeztek. Ebben a reményben és ezzel a hittel szervez 2017-ben is látóutakat a Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja.

Katona Mária