A szomszéd rétje
2016. október 07. 09:39

A szomszéd rétje

A Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja Szomszédnéző címmel 2016. szeptember 27-28-án ötödik alkalommal rendezte meg a tapasztalati tanulás módszertanára épülő látóút programját, mely Nógrád megye öt településének település- és közösségépítési jó gyakorlatai megismerésére irányult. 

A Nógrád megyei Szécsényfelfaluba, Varsányba, Kozárdra és Szurdokpüspökibe Baranya, Somogy, Tolna, Fejér és Komárom-Esztergom és Hajdú-Bihar megyéből érkeztek polgármesterek, közművelődési szakemberek, a helyi civil élet képviselői, valamint a Nemzeti Művelődési Intézet megyei módszertani irodáinak munkatársai, hogy a település és vidékfejlesztés, valamint a helyi értékek közösség általi feltárásának és éltetésének jó gyakorlatait tapasztalati úton megismerhessék.

A feszes program Szécsényben kezdődött a látóúton részt vevő települések bemutatkozásával, mely jó felütést adott a két naphoz, hiszen hamar kiderült, hogy e sok megyéből, eltérő tájegységekből érkezők számára egyformán fontos a kitörési pontok megtalálása, melyen munkálkodnak és melyhez ez az út is adhat új ötleteket, megerősítéseket. A sárpilisi bemutatkozásból kiderült, hogy a település kitörési lehetősége a népi kultúra ápolása, a borkultúra valamint a gasztronómia területén lehetséges és hogy a sárközi szövés újratanítása most indult el, hogy Piliscséven, e szlovák nemzetiségű zsákfaluban komoly erőfeszítést jelent a nem őslakosok település életébe való bevonása, de az idei szüreti felvonulást már kedvező tapasztalatokkal zárták ezen a téren is. Görbeházáról megtudhatták a résztvevők, hogy gazdag civil élet és kevés történelmi örökség jellemzi a települést, Újtikosról, hogy a Pásztortűz Egyesület komoly nevelő munkát végez programjai által, mellyel hozzájárul a település megtartó erejéhez. Nagykarácsonyról, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a településnek a „nagykarácsonyi brand” visszaszerzéséért, Sérsekszőlősről, melynek szlogenje „Község, ahol alap a jó közösség”, ahol kemencét és szabadtéri közösségi teret építettek közösségi összefogással. A Jancsákkert Piac és Közösségi Egyesületről, hogy Székesfehérváron 3 éve magán kezdeményezéssel jött létre a piac, azzal a céllal, hogy bio és kézműves termékeket kínáljon a városi lakosság számára és mely több legyen, mint egy piac azzal, hogy ott közösséggé kovácsolódjanak a termelők és a fogyasztók. Ecsenyről megtudhattuk, hogy betelepített sváb település, mely őrzi hagyományait, és hogy a 42, málenkij robotra elvitt személy emlékére ebben az évben emléktáblát avattak.

E rövid bemutatkozást követően a látóút résztvevői a 430 fős zsákfaluba, Szécsényfelfaluba, úgy érkeztek, mint közel azonos problémákkal küzdő és hasonló kitörési pontokat találók érdeklődő közössége, nyitottan arra, hogy megismerjék, milyen intézkedések segítik Szécsényfelfalut a talpon maradásban. Keresztes Imre polgármester elmondta, hogy iskolájuk és 26 fős óvodájuk, művelődési házuk, könyvtáruk van. Kialakítottak egy főzőkonyhát étteremmel, mely több, mint 300 főre főz, mely munkahelyet biztosít, mely a környező települések által termelt alapanyagokkal dolgozik, mivel a település földje nem túl nagy és nem túl jó minőségű, éppen ezért tyúktartással és tojásértékesítéssel foglalkoznak, melyre egy szociális boltot is alapoztak. Megfordították igen rövid idő alatt a foglalkoztatási szerkezetet. Ma a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, de sajnos komoly kompetencia hiánnyal küzd egyes munkaterületen. Megindító volt, ahogyan a helyi civil élet szereplőivel az ünnepeikről beszéltek. Szóltak a „szeretetútról”, mely karácsonykor a templomhoz vezető gyertyafényes út, a játszótérfestésről, a közösségi főzésekről, a süti versenyekről, a roma fesztiválról, és elszomorító volt hallani, – bár ez máshol sincs másként –, hogy elöregedik a település. A fiatalok elmennek, 42 üres ingatlan van, és hogy a Pestről érkezett ingatlan tulajdonosok kevésbé veszik ki részüket a falu életéből, és hogy a 3 vendégház is érzi az idegenforgalom gyöngülését. „De van remény! Sok munka van benne és jó szervező képesség!” zárta a séta után a találkozót a település polgármestere.

A nap vége Varsányban érte az utazó delegációt. Varsány 1700 fős rendezett kis ékszerdoboz Nógrádban. Közösségi Ház, Hagyományőrzők Háza és Kézművesek Háza kínál számtalan közösségi alkalomra helyet az itt élőknek. A közmunkaprogram 130 fő számára ad munkalehetőséget, ennek keretében az önfenntartás, önellátás érdekében varrodát működtetnek, ahol munkaruhákat varrnak és mely a környező önkormányzatok munkaruházati igényét elégíti ki. A helyi értékek és hagyományok átörökítésének szép példája a Kézművesek Házában működő másik varroda, ahol ingeket, blúzokat készítenek a palóc hímzés világ mintakincseinek felhasználásával, és falvédőket, párnákat, melyeket a varroda melletti ízléses mintaboltban értékesítenek. A savanyító üzem megtekintése után egy nagy sétával a baromfi program és a gyógynövényes kert is bemutatásra került. A vendéglátók által kínált palóc pecsenye mellett a hagyományápolás és teremtés képi anyagaival ismerkedhettek meg a tapasztalati tanulási program résztvevői a települési sétából visszatérve a Kézművesek Házában. Pintérné Kanyó Judit Varsány polgármestere települése számára a kitörési pontot az önfenntartás, önellátás irányában a palóc helyi értékek új környezetben történő átültetésében látja. Ehhez minden adottság ízlésben, minőségben, innovációban jelen van Varsányban, és hogy ez tükröződik vissza az utcákat övező kis fahidakban, az eligazító utcanév táblákban, akár a település polgármesterének szemléletében, a közösség iránti lelki elköteleződésében.

A tapasztalati tanulási program csak a vendéglátóknak ért véget Varsányban késő este. Az utazni, látni, tanulni vágyóknak Szécsényben, a szálláshelyen a nap értékelésével, és a délelőttből kimaradt települések bemutatkozásával folytatódott.

A nógrádi tapasztalati tanulási program második napja Hollókőn kezdődött, mely település jó gyakorlatainak megismerésére nem terjedt ki a tervezett program, hiszen Hollókő, mint a világörökség része az érkező és a meglátogatandó településekkel nem kapcsolható össze, de mert azon kevés alkalmak egyike, amikor egy Somogy vagy Baranya megyei ilyen közel van egyik féltve őrzött örökségünkhöz, nem lehet csak úgy elmenni mellette.

Az alig 30 perces séta és a Hollókő újraélesztését szolgáló fejlesztési program bemutatását követően a látóút résztvevői Kozárd településre indultak, ahol a polgármester asszony, Dr. Hajasné Banos Márta fogadta az érkezőket. Kozárd növekvő lélekszámú település mondta, majd beszélt arról az alapvetésről, melyet maguk számára célként az elkövetkezendő évekre jelöltek ki, benne hangsúlyos szerepet kapva a közösség fejlesztése a fenntartható fejlődésért. Bemutatta a „Hazavárunk” ösztöndíjat, az újszülöttek babakötvény programját, a víziót a faluház, mint közösségi térre vonatkozóan.  Megemlítette, hogy az itt élők saját kápolnára vágytak, és lett, hogy megoldódott a szennyvízelvezetés és a víztisztítás. Majd elkezdtek vállalkozásfejlesztésben gondolkodni, gyümölcsültetvényt kialakítani, állatfarmot és hűtőházat létesíteni, a falusi turizmust fellendíteni.  Beszélt Inke László színész tornácos üdülőházából kialakított Palóc Ízek Házáról is, melyet később a résztvevők megtekintettek, és ahol megízlelhették a mangalicából készült szalámit, szalonnát. Szóba került az is, hogy a térségben elsőként rendeztek fesztivált, az Almavirág fesztivált, később a Magyar Ízek fesztiválját, de mára források hiányába e fesztivál szervezésről leálltak.  A települést bemutató séta során a Palóc Galéria, a Juhar Liget Pihenő Park, a Mária Kert és jó néhány szobor a harmincból, melynek birtokosa a falu, bemutatásra került. A Faluház minden napjairól ízesen és érzékletesen beszélt az intézmény vezetője. Elmondta, hogy a kérvények kitöltéséhez nyújtott segítségen át a fiatalok bevonása, középkorúak programok általi megszólításáig széles az a tevékenység skála, mely mindennapjaikat meghatározza. Búcsúzóul a település polgármester asszonya beszélt arról, hogy közvetlen EU-s források megpályázása és az intelligens tájgazdálkodás és falumodell kialakítása, valamint a minőségi turizmus lehet az az út, mely számukra a dinamikus fejlődést a jövőben biztosíthatja.

A tapasztalati tanulási program utolsó állomáshelyére, Szurdokpüspökibe kora délután érkezett a „tanuló” csoport, ahol egy korábbi tapasztalati tanulási programon részt vett polgármester, Turopoli Zsolt, Tar község polgármestere és Szurdokpüspöki jelenlegi és korábbi polgármestere együtt köszöntötték a delegációt. Pintér Miklós Ervin jelenlegi polgármester beszélt a közel 2000 lélekszámú település múltjáról, jelenéről. Elmondta, hogy csupán 2-3 %-os a munkanélküliség, és hogy jó infrastrukturális háttérrel rendelkeznek. A faluház, mely e beszélgetésnek is helyet adott fontos közösségi tér. A belső fali képek 10 évvel ezelőtt az első Liba Fesztiválra készültek. Azóta minden évben megrendezésre kerül, és mely a falu múltját idézi, amikor is minden háznál tartottak libát és a vasúti töltés melletti réten csak úgy fehérlettek, innen is kapták a libás település elnevezést. Beszélt Hanák Kolosról, aki Szurdokpüspöki szülötte és a magyarországi turizmus elindítója, akinek nevét őrzi az a gyűjtemény, ami bemutatja a település épített örökségeit. E gyűjtemény mellett önálló ingatlanon került 2010-ben átadásra a Múltunk Háza, mely gazdag tárgyi anyagot kínál a turisták és a helyi iskola mindenkori diákjai számára. Gréczi Lászlóné, Szurdokpüspöki korábbi polgármestere a Szurdokpüspöki Tiszta Életéért Egyesület munkáját ismertette a későbbiekben. Szólt arról, hogy a faluszépítést, a karitatív tevékenységek végzését és a hagyományápolást tűzték ki célul. Ma ennek a közösségnek több mint 40 fő a tagja. Sándor Bence a Szurdokpüspöki Ifjúsági Egyesület, Hegedűs Éva a Hagyományőrző Együttes munkájáról beszélt, de szóba került még a Búzavirág Nyugdíjas Klub, a Szurdokpüspöki Baráti Társaság és a Polgárőr Egyesület munkája is. Végül Turopoli Zsolt Tar község polgármestere szól néhány mondatban arról, hogy merre tart települése, milyen lehetőségek és nehézségek határozzák meg jövő terveik megvalósulását, és hogy az Őrségbe irányuló Intézet által szervezett tapasztalati tanulási program miben erősítette meg, mennyiben látja ma másként települése számára a kitörési lehetőséget. A kellemes beszélgetést a volt polgármester asszony által összeállított település séta zárta, melynek keretében nemcsak a Múltunk Házába és a Szent Kereszt templomába, de a nem régen feltárt közösségi illetve kiállító térként kialakított pincékbe és a Pincefaluba is időzött egy kicsit a „látó csoport” mint egy órával túllépve a tervezett programzárást.

 

A Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja, mely a közösségi művelődés szemlélet elterjesztését, a közösségi cselekvőképesség fejlesztését tűzte ki célul azzal a hittel és tapasztalattal, hogy a „mindig zöldebb érzés” jelentős cselekvésre ösztönző erővel bír, szervezi évről –évre e látóutakat, s hogy ez alkalommal is igazolódni látszik ez a tézis, álljon itt egy polgármesteri visszajelzés:

 

„Ez a rendezvény olyan élményekkel, követendő példákkal és emberekkel ismertetett össze, mely hosszú időn keresztül újabb erőt ad a munkámhoz. Engem személy szerint megerősített abban, hogy az út, amin járunk, az jó, és eddig azt hittem, hogy a lendület is jó, ami visz bennünket, de be kell látnom, vannak, akik elszáguldanak mellettünk… ez az út megmutatta, hogy nem is köhögni kell, hanem bizony hangosan kiabálni és az ablakon visszamászni, ha az ajtón kirúgnak.”



Katona Mária